Nagyon izgatottan vártam az interjút. Gáborral előző este még átvettük az angolt is, mert minden eshetőségre fel akartam készülni. A ruhámat is hatalmas odafigyeléssel választottam ki: sehol egy foltnak, sehol egy gyűrődésnek nem szabad lennie. Most aztán tényleg tökéletesnek kell lennem.

Gábor ennyire nem parázta túl a dolgokat, felhúzta a tegnapi pólóját, és már indultunk is.

Az iroda Budapesten a Szugló utcában van.

Amikor odaértünk, egy kedves lány fogadott minket. Állítom, hogy nem volt idősebb nálam. Végig mosolygott, és nagyon kedves volt. Elmagyarázta a részleteket:

A szállás és a munkába szállítás díja havonta 320 euro, de megéri a pénzét, mert háztól-házig visznek minket, és a szállás is jól néz ki. A munka napi 8 óra lenne egy raktárban, ahol nekem címkézgetni, Gábornak pedig pakolásznia kellene. Az óradíj Gábornak 8,6 euro, nekem 6,4, mivel még nem töltöttem be a 23-mat, és a holland törvények szerint ennyit kereshetek.

A munkanapok nem minden napra biztosítottak, előfordulhat, hogy egyik gyárból egy másikba tesznek minket, és akkor nem lesz munkánk 1-2 napig.

Egy nagy Hollandia térképen láthattuk, hogy melyik városokban van munka és szállás.

Közvetítői díjat természetesen nem kérnek, hanem az órabérünkből vonják le a jussukat (és a 320 euro-s szállásdíjból is bizonyára nem keveset csípnek, de erről nem kaptunk információt).

Én már akkor eltoltam magamtól a regisztrációs lapot, amikor a 6,4 euro-s órabért meghallottam, de láttam Gábor lelkesedését, így tovább töltögettem.

Miután leadtuk a lapot, egy számítógépes angol tesztet kellett kitöltenünk. Mivel magabiztos angol nyelvtudás szükséges a munkához, (én pedig nem vagyok magabiztos az angolomban :) ) ettől féltem a legjobban. Nem mondom, hogy gyerekjáték volt, de nem volt nehéz sem.

Az angol után egy személyiségi teszt következett, hasonló kérdésekkel, mint hogy:

Mit csinál probléma esetén?

1. Pánikba esek
2. Várom, hogy valaki megoldja
3. A legjobb tudásom szerint cselekszem

Szóval elég nevetséges volt az egész.(Szerintem, ha valaki nem alkalmas ERRE a munkára, azt már akkor látni lehet, amikor belép az ajtón.)

Ezek után a lány készített egy angol mini-interjút. Ez is sima ügy volt.

Elégedett voltam magammal, és Gáborral is. Az interjú után kezet ráztunk, és abban maradtunk, keresnek, amint van munkalehetőség.

Boldogan távoztunk, és hazafelé úton végig a hollandiai jövőnket tervezgettük…

A nagy elhatározásunk után értesítettünk mindenkit a tervekről. Jöttek is sorban az okosságok, hogy mire kell figyelni, mert különben átvernek, meg úgyis szar lesz, meg nem kéne kimenni… Másik oldalról viszont támogatást is kaptunk, hogy igenis, próbáljuk meg.
Munkakereséskor kicsit leszűkítettük a kört: a célország Hollandia, és mindenképp együtt szeretnénk lakni (esetleg együtt dolgozni is).
A legjobb barátunk a gúgli volt, tehát a keresgélésünk az internetre korlátozódott.
Találtunk gyönyörűséges, szépséges munkásszállásokat, fúdesokatfogszkeresni és minemverünkát hirdetéseket. Szépen sorban mindegyiket felhívtuk (persze a háromnegyedéről egyből kiderült, hogy „hááát az nem is úgy vaaan”).

Végül megtaláltuk a tutit. A http://ottoworkforce.eu/ -t választottuk. A telefonban nagyon kedvesek voltak. A munka kritériumainak is megfeleltünk, közös szállásunk lesz, és halálra keressük majd magunkat.

EZ LESZ AZ!!!

-gondoltuk

(következő részben az Otto-s interjúról…)