Az egyetem elvégzése után (szintén a mákerságomnak köszönhetően) egyből sikerült munkát találnom. (Pontosabban már az egyetem vége felé – pont a leghúzósabb időszakban- is dolgoztam, és bár élveztem a feszített tempót, a sokfelé szakadás mégis kikészített az államvizsga előtt – ezért döntöttem úgy, hogy egy darabig nem tanulok tovább.)
Egy táskaboltban sikerült elhelyezkednem. A munka mellett továbbra is csinálhattam a hobbimat, a körmözést, amiből szintén csepegett némi aprópénz.

A két munkahely elegendő pénzt hozott a konyhára. A probléma azzal volt, hogy ugyan volt elég pénzem, időm mégsem volt arra, hogy elköltsem.

Kevesebbet nem akartam keresni, a szabadidőre mégis szükségem lett volna.

A legjobb megoldásnak a külföldi munka tűnt. Úgy döntöttünk hát Gáborral, hogy keresgélünk, és amint sikerül találni valami kecsegtetőt, elhagyjuk az országot.

(to be continued…)