Hatalmasnagyóriási szerencsém van: jó dolgom volt anyagliag gyerekként. Leglábbis addig, amíg iskolába jártam.
Általános- és középiskolásként elég volt az, amit a szülői háztól kaptam. Az egyetemi éveim alatt viszont többre vágytam: a szülői támogatás mellett szükségét éreztem annak, hogy plusz pénzt keressek. Ennek több oka volt: egyrészt, imádtam a munkámat, ami egyben a hobbim is; másrészt, elkerültem otthoni az luxustól egy albérletbe, de nem akartam feladni azt az életszínvonalat, amit addig éltem. Nagyon jó döntés volt, hogy dolgoztam.
Megtapasztalni, hogy a magam ura vagyok - mindenféle szempontból - atomrobbanásnyi önismeret volt, és csodálatos érzés!!!
Tehát ha jobban belegondolok, mégiscsak elkezdtem felnőni, alattomosan, észrevétlenül.
Tetszik az irány, és ha van elég szél, beér az a vitorlás!
(Tudja valaki, hogyan kell szelet csinálni?)